Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk."

 

 

 

 

 

 

 

"Csak egy osztály voltunk,
Egy osztály,amelyről sokan túl sok rosszat hittek,
Később gondolták tévedtek,hitték,gondolták,
S talán senki sem tudta kik voltunk igazán
..."


 

 

 

 

 

 

 

"Egy reggel majd mindenki hiányzik,
Pedig nem lesz se hó ,se más szünet,
Jön a naplóval aztán csak áll itt,
Vajon ez a csönd miféle csínyt jelez?
Tábla letörölve,Kréta nincs
De ott a dátum : június 12..."

 

 

 

 

 
 

 
"Régi harcok, régi kopott könyvek.
Mosoly, derű, néha fájó könnyek.
Múlik minden, rohannak az évek.
Búcsút intünk múló diákévek."

 

 

 

 

 

 

 

"E békés, boldog diákesztendő
elmúlt, vissza sose jő.
Mint egy álom, úgy suhant tova,
Diákok többé nem leszünk soha."

 

 

 

 

 

 

 

"Eddig csak álmodtunk, terveztünk még,
most valóra válhat minden ami szép.
Az élet, a munka tárt karokkal vár,
S hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll."

 

 

 

 

 


"Útjaink százfelé válnak,
de szívünk egy célért dobog,
nekivágunk a küzdelmes mának,
és épít karunk egy szebb holnapot."

 

 

 

 

 

 

"Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabad lelkű diák."

 

 

 

 

 

 

 

"Gyorsan múltak el az évek,hátrahagytak sok emléket.
Mennyi móka,kacagás,óra előtt izgulás.
Ó,az a sok padkoptatás, kora reggel tanulás.
Most már vége,nincs tovább,
mi következik majd ezután?
Tán visszasírjuk,majd a napot,
amikor először átléptük a kaput?
Szívünkben ez mind nagy helyet kapott,
de mennünk kell,átadjuk a botot.
Most búcsúzunk és ballagunk már,
Isten véled,drága iskolánk!!!!!! "

 

 

 

 

 
 

 
"Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz,
Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz.
Meglehet, hogy könnyen, nevetve búcsúzunk,
Mégis fájni fog, ha újra találkozunk."

 

 

 

 

 
 

 
"Az iskola padjai közt ismertük meg egymást,
Eltöltöttünk együtt sok-sok boldog órát.
Most eljött a perc, búcsúzni kell,
Szívünk bánattal búcsúzik el.
Régi harcok, régi kopott könyvek,
Derű, mosoly, néha fájó könnyek.
Múlik minden, suhannak az évek,
Búcsút intünk, múló diákévek."

 

 

 

 

 

 

 

"Eljött az idő,amire régóta vártunk,
amióta beléptünk az iskola ajtaján
csak erre a percre vártunk,
Számoltuk a hónapokat,a heteket,
kínzó napokat,a hosszú órákat,
a legvégsőbb rövid perceket.

Eljött a pillanat,és szabadok vagyunk!
De igazán senki sem boldog,
talán egy kicsit visszahúz a szívünk.
Lehet,hogy egymást már nem látjuk soha,
de végig kísérnek azok az emlékek
amit nekünk adott az iskola.

Csak nézzük egymást,és nem tudunk szólni,
Nem tudjuk elmondani,hogy jó volt veletek,
Hogy nagyon fogtok hiányozni,
Hogy jó lenne még egyszer,utoljára
együtt visszaülni az üres osztályba
csak egyetlen pillanatra.

Vagy egyszerűen nem mondjuk el,
Hogy az emlékeket,a tanárokat,a barátokat,
És egymást,soha nem feledjük el.
De valahol azt mindenki érzi,
Hogy az eltöltött hosszú éveket,
A szívünkben fogjuk őrizni.

Mégis fájdalmas az utolsó búcsú.
Nehezen,de elválunk egymástól.
Mindenki vidám,s egyben szomorú.
Talán,még egyszer visszatérünk,
De most hátat fordítva az iskolának,
Teli reményekkel végleg elmegyünk!"

 

 

 

 

 


"Csitulj szívem,békítsd bennem a búcsúzást,
úgy fáj a válás,romokba dől a megszokás.
Emlék lesz a kedves arcból,
az édes hang csak álmodás.
Bujkál a nap a tanterem falán,
másként nyílik az osztályajtó,
utolsót int a távozó tanár.
Mennyi emlék!
S mennyi hiányt sejtenek a mindennapok.
Kedves Tanítónk,nem búcsúzunk,
gondolatban veled maradunk!!!!
"

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

....

(grfgkl, 2012.04.23 11:43)

"Csak egy osztály voltunk,
Egy osztály,amelyről sokan túl sok rosszat hittek,
Később gondolták tévedtek,hitték,gondolták,
S talán senki sem tudta kik voltunk igazán ..."

Re: ....

(Vani, 2012.04.23 11:44)

ez nagyon jó:)

te iubesc clasa 8 ` a B :x:x:x:x:x:x:x:x:x:x

(ismeretlen ., 2011.06.21 08:59)

te iubesc clasa 8 ` a B :x:x:x:x:x:x:x:x:x:x